Search

Erdély egyesülése Romániával

 

 

1918 december 1-je Románia Nemzeti Ünnepe, az 1990-es évtől ünnepeljük évente. Az ünnep a gyulafehérvári Nagy Nemzetgyűlést, valamint Besszarábia, Bukovina, Erdély, Bánság, Körösvidék, Máramaros és Szatmár vidékének Román Királysággal történt egyesülését fémjelzi.

Háttér és előzetes események

1906- Aurel Popovici román kutató kidolgoz egy tervet, amelyben a Nagy Ausztria Egyesült Államainak létrehozását javasolja. A terv alapján, miután Ferenc Ferdinánd főherceget császárrá koronázzák, az Osztrák- Magyar Birodalom 15 autonóm országból álló föderációvá alakulna.

1914 június 28- Szarajevóban meggyilkolják Ferenc Ferdinánd trónörököst

1914 július 28- Ausztria hadat üzen Szerbiának, ezzel kezdetét veszi az I. Világháború

1914 augusztus 3- Románia kinyilvánítja semlegességét az I. Károly által összehívott Koronatanács alkalmával

1914 október 10- I. Károly király meghal, őt követi a trónon I. Ferdinánd

1916 augusztus 17- a Ion I.C. Brătianu vezette román kormány aláírja az Antanttal kötött Bukaresti Egyezményt, melynek értelmében Románia jogokat kap az Osztrák-Magyar Monarchia románok lakta területei fölött. Továbbá Bukovina, Erdély, Bánság, Körösvidék, Máramaros (Partium) Romániához csatolódik az I. Világháború végén, ha Románia belép a háborúba.

1916 augusztus- Románia támadást indít az Osztrák- Magyar Monarchia ellen. A támadás során számos várost elfoglalnak: Brassót, Sepsiszentgyörgyöt, Csíkszeredát, Gyergyószentmiklóst, Orsovát. A központi hatalmak, az Oszmán Birodalom és Bulgária támadást indítanak Románia déli része ellen.

1916 november 21- Ferenc József Ausztria császára meghal, I. Károly kerül trónra

1916 december 6- Elesik Bukarest, a fővárost ideiglenesen Iași-ba költöztetik, a hatóságok és a hadsereg Moldvába vonul vissza. Liberálisokból és konzervatívokból álló nemzeti egységi kormány alakul, I.I.C. Brătianu vezetésével.

1916 december- Mărășești-Galac frontvonalon megállítják a német offenzívát.

1917 február- kitör az 1917-es Orosz Forradalom, megakadályozva Romániát, hogy érvényesítse 1917 nyarán szerzett győzelmeit

1917 április- az Amerikai Egyesült Államok belép a háborúba az Antant oldalán

1917 május-augusztus- a román hadsereg győzelmet arat Mărăști-nél, Mărășești-nél, Oituz-nál, megakadályozva a német haderőt Moldva elfoglalásában

1918 január 8- Woodrow Wilson amerikai elnök az amerikai Kongresszus előtt elmondott híressé vált 14 pontos beszédében elítél minden titkos egyezményt és az Osztrák-Magyar Monarchia etnikai csoportjainak autonómiát (önrendelkezést) követel

1918 március 26-28- a Monarchia nemzetiségei kongresszust tartanak Rómában elfogadva egy beadványt, amelyben minden nemzetnek egy nemzetállamba való tömörülési jogát kérik, amely állam független marad, vagy egyesül a már létező nemzetállammal.

1918 március 27- három hónapos Oroszországtól való függetlenség után Besszarábia kikiáltja egyesülését a Román Királysággal.

1918 május 7- Románia és a központi hatalmak által aláírt Bukaresti Béke felülírja az 1917 december 9-én aláírt Focșani-i fegyverszüneti egyezményt.

1918 augusztus 24- Párizsban megalakul a Román Nemzeti Bizottság, elnöke Take Ionescu

1918 szeptember 2- a Monarchia nemzeti kisebbségei New York-i kongresszusa elfogad egy határozatot, amelyben a Monarchia feloszlását és népeinek felszabadítását kérik

1918 október 12- Nagyváradon ülésezik a Román Nemzeti Párt Végrehajtó Bizottsága, létrejön a Központi Román Nemzeti Tanács, mint ideiglenes irányító szervezet Erdélyben. Vasile Goldiș elnökletével Aradon magalakul a Nemzeti Párt.

1918 október 18- Alexandru Vaida Voevod felolvassa az önrendelkezési nyilatkozatot a magyar Parlamentben, amelyet a magyar parlament tagjai elutasítanak.

1918 október 28- Csehszlovákia kikiáltja függetlenségét

1918 október 29- a Monarchia déli szláv területei kikiáltják a szlovénok, horvátok és szerbek államát

1918 október 31- Budapesten új kormány alakul Károlyi Mihály vezetésével, nemzetiségi miniszter a demokrata Jászi Oszkár. Ugyanezen a napon, Budapesten magalakul a Központi Román Nemzeti Tanács, elnöke Ștefan Cicio Pop

1918 november 3- a Központi Román Nemzeti Tanács székhelyét Aradra helyezi; ezt a Tanácsot elismerte Bécs és Budapest is. A Károlyi kormány tárgyalásokat folytat a Központi Román Nemzeti Tanáccsal

1918 november 6- az Antant győzelme egyre közeledik a nyugati fronton. A német párti Alexandru Marghiloman vezette román kormány lemond. Megalakul a Constantin Coandă tábornok vezette új kormány. Elrendelik az általános mozgósítást. Ugyanezen a napon Monarchia hadseregét leszerelik

1918 november 10- Románia hadat üzen a Központi Hatalmaknak

1918 november 11- A nyugati fronton aláírják a fegyverszüneti egyezményt Németországgal (Compiegne); I. Károly osztrák császár lemond ausztriai trónjáról

1918 november 12- a román hadsereg első csapatai Magyarország területére lépnek és elfoglalják a gyergyótölgyesi szorost

1918 november 13- a belgrádi katonai konvención a magyar kormány és az antant balkáni haderőinek képviselői Belgrádban aláírják a fegyverszüneti egyezményt. Az antant arra kényszeríti Magyarországot, hogy beengedje a román seregeket az erdélyi területekre a Maros folyó mentén keletre eső demarkációs vonalig

1918 november 13-15- Károlyi Mihály magyar kormány tárgyalásokat folytat az Erdélyi Központi Román Nemzeti Tanáccsal, Aradon. Ez utóbbi ultimátum jellegű üzenetet intéz a magyarokhoz, amelyben a kormányzás átadását kérik. De nem jutottak semmilyen egyezségre. A Központi Román Nemzeti Tanács visszavonul a tárgyalásokról és december 1-jére választásokat hirdet.

1918 november 13-20- a román csapatok több fontos hegyszorost foglalnak el a magyarországi észak-nyugati határon. Céljuk Erdély legalább egynegyedének elfoglalása és román adminisztráció alá helyezése. Magyarország visszavonja csapatai egy részét, eleget téve a fegyverszüneti egyezménynek. Összetűzésekre kerül sor a magyar katonai rendőrséggel.

1918 november- választásokat tartanak az erdélyi és magyarországi Nagy Román Nemzetgyűlés érdekében. A lelkesedés egyre fokozódik, ahogy az agrárreform, az általános szavazás és a Romániával való egyesülés lehetőségét előterjesztik.

1918 november 25- a román hadsereg felszabadítja Marosvásárhelyt

1918 november 28- Bukovina Általános Kongresszusa a Román Királysággal való feltétel nélküli egyesülésről határozatot ad ki

Gyulafehérvár kiválasztása

Két okból esett a választás Gyulafehérvárra: 1599 november 1-jén Mihai Viteazul Gyulafehérvárra vonult be győztesen; 1784-ben, ugyanazon a téren törték kerékbe Horia, Cloșca és Crișan felkelőket.

Előkészületek

A Nemzetgyűlés politikai előkészületei nem voltak zökkenőmentesek. Az egyesülés kiáltványának szövegét Vasile Goldiș fogalmazta meg. Egyesek azt akarták, hogy az egyesülés Erdély autonómiájának kikiáltása alapján történjen. Az ifjúság, valamint a bukovinai és besszarábiai küldöttségek feltétel nélkül támogatták az egyesülést. A Budapest befolyása alatt álló szocialisták a köztársaságot követelték. Végül egy átmeneti autonómiában egyeztek meg. Iuliu Maniu megállapítása értelmében egy átmeneti időszak szükségeltetett.

A Nemzetgyűlés

Ünnepélyes körülmények között került sor Gyulafehérváron a Nagy Nemzetgyűlésre. 1228 hivatalos küldött érkezett, akik a 27 román megye 130 választókörzetét képviselték, papok, a tanácsosok, a román kulturális szervezetek, a középiskolák és pedagógiai intézmények, a kisiparosi testületek, a Román Szociáldemokrata Párt, katonai szervezetek és az egyetemista ifjúság küldöttségei. Minden társadalmi réteg, minden érdek és minden tevékenységi ágazat képviselve volt.

A hivatalos küldöttségek mellett a nép soraiból is sokan érkeztek. A Kárpátokon túli területek minden szögletéből jöttek vonaton, szekéren, lovon, gyalog, ünnepi öltözetben, a trikolórral, énekelve örömmel. Több mint százezer ember gyűlt össze eme történelmi pillanatra.

Ezalatt a küldöttek megtartják gyűlésüket. Egyhangú beleegyezés és páratlan lelkesedés közepette Ștefan Cicio Pop, a Központi Román Nemzeti Tanács elnöke vázolja a körülményeket, amelyek a mai naphoz vezettek, Vasile Goldiș bemutatja a románság múltját és alátámasztja az egyesülés történelmi szükségességét, Iuliu Maniu ennek megvalósulási körülményeit ismerteti. A szocialista Jumanca a román munkásosztály támogatását tolmácsolja.

A határozat

Az egyesülésről szóló határozatot Iuliu Hossu püspök olvassa fel: „Az összes román 1918. november 18 / december 1-jei gyulafehérvári nemzetgyűlése, melyen Erdély, Bánság, Partium és Máramaros vidékeinek képviselői vesznek részt, kimondja az összes román és az általuk lakott területek egyesülését Romániával. A nagygyűlés különösen kinyilvánítja a román nemzet elidegeníthetetlen jogát a Bánság teljes területére, melyet a Maros, a Tisza és a Duna határol.”

A Határozat további szövege az alkalmazási programról szól: a területek ideiglenes autonómiája az alkotmányhozó testület összeüléséig, az együttélő népek teljes nemzeti szabadsága, az erdélyi kisebbségek teljes vallásszabadsága, tiszta demokratikus rendszer a közélet minden területén, radikális agrárreform, az ipari munkásokat védő jogszabályok. A nemzetgyűlés azt szeretné, ha a békekongresszus biztosítaná az igazságot és szabadságot mind a nagy, mind a kis nemzeteknek, és megszüntesse a háborút, mint a nemzetközi kapcsolatok szabályozásának eszközét. Üdvözli az osztrák-magyar uralom alól kiszabadult bukovinai testvéreket, a felszabadított csehszlovák, osztrák- német, lengyel és ruszin nemzeteket, meghajol azok előtt a bátor románok előtt, akik vérüket ontották a szabadságért, a román nép egységéért folytatott harcban, és végezetül kifejezi háláját és csodálatát a szövetséges hatalmak iránt, amelyek az ellenséggel harcolva megmentették a civilizációt a barbárság karmaiból.

December 1-jén, déli 12-kor a határozat egyhangú megszavazásával megtörtént Erdély egyesülése Romániával. A szavazás eredményét Băsești-i Gheorghe Pop hirdette ki: „A Vasile Goldiș által bemutatott határozatot teljes egészében elfogadta a Nemzetgyűlés, ily módon e román tartomány egyesülése az anyaországgal örök időkre eldöntetett.”

A problémák megoldására megalakult a Legfelsőbb Nemzeti Tanács, mint jogalkotói testület, illetve a Vezetői Tanács, mint végrehajtó szerv. Ez utóbbi elnöke Iuliu Maniu. 1919 őszéig a Vezetői Tanács székhelye Nagyszebenben volt.

Következmények és a Román Királyság és a Magyar Tanácsköztársaság közti háború

1918 december 7- a román hadsereg bevonul Brassóba; továbbá előrenyomul Torda irányába is, a cél Kolozsvár, Erdély legfontosabb városának elfoglalása. Az Antant a magyar csapatok visszavonását rendeli el.

1918 december- a magyar kormány katonákat toboroz, hogy ellen tudjon állni a román csapatoknak, de a rendelkezésre álló idő túl rövid. Kolozsvár ellenállás nélkül megadja magát.

1918 december 12- a román csapatok bevonulnak Nagyszebenbe

1918 december 14- az Erdélyi Vezetőtanács delegációt meneszt Bukarestbe, az egyesülés feltételeit megtárgyalandó. A delegáció tagjai: Vasile Goldiș, Miron Cristea és Iuliu Hossu püspökök, Alexandru Vaida Voievod és Caius Brediceanu. I. Ferdinánd király elfogadja az Egyesülési Határozatot.

1918 december 15- Meggyesen ülésezik az erdélyi és bánsági németek nemzetgyűlése, ahol kihirdetik a románok egyesülését a Román Királysággal jóváhagyó határozatot.

1918 december 22- Válaszul a magyarok közgyűlést tartanak Kolozsváron, amely közgyűlés az erdélyi magyarok Magyarországhoz való hűségét erősíti meg.

1918 december 24- I. Ferdinánd király aláírja Besszarábia, Bukovina és Erdély Romániával való egyesülését érvényesítő 3631-es rendeletet, amely ellen a magyar kormány tiltakozik. Versaille-ban elkezdődnek a tárgyalások a négy antant hatalommal, valamint Csehszlovákiával, Magyarországgal, Szerbiával, Bulgáriával és Oroszországgal az új országhatárok meghatározására.

1918 december 24- a román hadsereg bevonul Kolozsvárra

1919 január 14- a román hadsereg elérkezik Nagybányáig

1919 január 18- a román hadsereg bevonul Máramarosszigetre

1919 január 22- a román hadsereg megáll az antant hatalmak által meghatározott demarkációs vonalnál, a Bánság szerb, míg a Körösvidék magyar ellenőrzés alatt marad

1919 március 20- Vyx francia generális az Antant nevében bizonyos területek feladását és az új demarkációs vonal elfogadását követeli Magyarországtól

1919 március 21- Károlyi magyar miniszterelnök átadja a hatalmat a radikális baloldali kormánynak, melynek vezetője a kommunista meggyőződésű Kun Béla, aki Magyarországot Szovjet köztársasággá kiáltja ki és eláll az Antant diktálta területi veszteségeket elfogadó passzív politikától

1919 március- a Párizsi Békekonferencián jelen levő román delegáció azt kéri a Nagyhatalmaktól, hogy Románia a Tiszáig terjedő területeket foglalhasson el. A javaslatot elutasítják. Jan Smuts dél-afrikai tábornokot Budapestre küldik, hogy tárgyalásokat folytasson Kin Bélával

1919 április- egyre több hír érkezik Bukarestbe románellenes akciókról a magyar ellenőrzés alatt lévő románok lakta területekről. Április 16-án általános támadásra szólítják fel a román hadsereget.

1919 április 15-e estéje- a magyar csapatok megtámadják a román hadsereget Erdély nyugati részén

1919 április 16-19- heves harcok folynak az Erdélyi- szigethegységben, amelyek a román csapatok győzelmével érnek véget

1919 április 19- A Magyar Tanácsköztársaság ellen intézett ellentámadás sikerének következtében a román csapatok bevonulnak Szatmárnémetibe

1919 április 20- a román csapatok bevonulnak Nagyváradra

1919 május 1- a román csapatok elérik a Tiszát

1919 június 17- július- A Nagyhatalmak Tanácsa felszólítja Romániát, hogy vonja vissza csapatait a demarkációs vonalig és Párizsba invitálja Kun Bélát tárgyalásokra. Románia kedvezőtlen választ ad, és kijelenti, hogy csak a Kommunista Hadsereg lefegyverzése és leszerelése esetén fogadja el a feltételeket. Kun Béla elutasítja a feltételeket.

1919 július 17- Kun Béla ellentámadást rendel el a román hadsereg ellen

1919 július 20- a magyar hadsereg átkel a Tiszán, heves csaták dúlnak

1919 július 26- a magyar támadókat visszaverik a Tiszán túlra.

1919 augusztus 3- a román csapatok bevonulnak Temesvárra

 

Nemzeti Ünnep

A romániai kommunista rendszer összeomlását követően, 1990 július 31-én, Ion Iliescu államelnök által aláírt 10-es sz. törvény értelmében (1991 augusztus 1-jén megjelent 95-ös sz. Hivatalos Közlönyben megjelent) december 1-jét határozták meg Románia Nemzeti Ünnepeként. Az előírást az Alkotmány is iktatta 1991-ben, 2-es bekezdés, 12-es cikkelyében.

Könyvészet

Ziarul „Românul” și Marea Unire, Editura Politică, București, 1988, pp. 7–66, 371–392
„ZIRIDAVA XVIII”, editat de Muzeul Județean Arad, Arad, 1993, pp. 201–348
Aradul — permanență în istoria patriei, editat de Comitetul de Cultură și Educație Arad, Arad, 1978, pp. 304–419
Aradul — cetatea Marii Uniri, Alexandru Roz, Editura Mirton, Timișoara, 1993, pp. 9–31
Aradul cultural în lupta pentru înfăptuirea Marii Uniri (1908-1918), Vasile Popeangă, Ion B. Mureșianu, Editura Episcopiei Ortodoxe Române a Aradului, Arad, 1991, pp. 9–125
Scurtă istorie a românilor, Ion Bulei, Editura Meronia, București, 1996, pp. 104–107.
Lectură suplimentară
Alba Iulia, 1 Decembrie 1918, Ioan Scurtu, Editura Sport-Turism, 1988
Diplomații Unirii, Dumitru Vitcu, Editura Acad. Republicii Socialiste România, 1979
Dicționarul personalităților Unirii: Trimișii românilor transilvăneni la Marea Adunare Națională de la Alba Iulia, Ioan I. Șerban, Nicolae Josan, Editura Altip, 2003
1918 la Români: documentele unirii : unirea Transilvaniei cu România 1 decembrie 1918, Volume 10, Ion Popescu-Puțuri, Editura Științificǎ și enciclopedicǎ, 1989